Ebiara/berlinia Caesalpiniaceae család
Az ebiara egész Nyugat-Afrikában elterjedt, állományai megtalálhatók Sierra Leonétől Kongóig. A berliniafajok minden erdőformációban képviseltetik magukat, az örökzöld esőerdőktől kezdve a száraz szavannarégiókig.
Az összes berliniafaj közepes nagyságú (max. 35 m magas) fa, 60–100 cm-es törzsátmérővel. A viszonylag rövid, többnyire jól formált törzs átlagosan csak 10 m-ig ágmentes. Kis gyökérfői vannak.
A mintegy 1 cm vastag, szürkesárga– gesztenyebarna kéreg erősen repedezett és pikkelyekben hámlik le. Kivágáskor a fa világossárga–barna, enyves nedvet választ ki.A nagyon vastag – gyakran 10 cm-es – használhatatlan szijács világosvörös – vörösesszürke színével jól megkülönböztethető a kivágáskor erősen vörös geszttől. Ez utóbbi fény hatására mélyvörösre/okkersárgára változik, de ezt követően lényegesen színtartóbb, mint a többi afrikai fafaj. Jellegzetesek a szabálytalan távolságokban (5–10 cm) meglévő intenzív, ibolyakék sávok vagy erek, melyek a fát nagyon dekoratívvá teszik.
Rönkként és fűrészáruként is tartós,geszt meglehetősen ellenálló a rovar- és gombafertőzésekkel szemben.
Közepes keménységű, közepesen nehéz és nagyon tömör fa.Összességében jó a rugalmassága, jól hasítható, ütés esetén azonban könnyen törik.
Erőteljes színezete miatt főként a műbútorasztalos-iparban kedvelt, ahol dekoratív rajzolata miatt nagyra becsülik.Származási területein az ebiarát elsősorban talpfának, bányafának és kikötőépítő fának használják. A vagon- és járműgyártásban, valamint öntözőcsatornaként is bevált. Az ebiara jó tölgyhelyettesítő.