Gintungan (bischofia javanica, Euphorbiaceae család)
A gintunganfának igen kiterjedt termőterülete van, mely Indiától Pakisztánon át egészen Japánig elnyúlik. Nemcsak a nedves, majdnem mocsaras erdőkben, hanem a hegyi erdőkben is megterem, egészen 1200 m magasságig. A Fülöp-szigeteken az alacsonyabb fekvésű (500 m-ig) termőhelyeket kedveli.
magassága 30–35 m, ám a törzs többnyire elég rövid, a hasznosítható hossz gyakran csak 8–10, ritkán 12 m, az átlagos törzsátmérő 40–80 cm, gyökérfők nincsenek
A 2–4 cm vastag, világos vagy egészen téglavörös szijács határozottan elkülönül a bíborvörös/vörösbarna geszttől, mely fény hatására még jelentősen besötétedik. A geszt hasonlít a vöröses amerikai fekete diókra (juglans nigra), de többnyire fénytelenebb és kevésbé dekoratív. A friss fának ecetszaga van.
Közepesen tartós fa, sem a gombákkal, sem a rovarokkal szemben nem ellenálló.
A fa minden nehézség nélkül megmunkálható. Friss állapotban jól fűrészelhető és gyalulható, szép sima felületet ad. Feszültségekkel teli állapota miatt azonban késelése és hántolása nem ajánlott. A fának jó a felületkezelhetősége és nagyszerűen polírozható.
A gintungan használható szerkezeti fa minden olyan beltéri alkalmazásnál, ahol nincs igény magas fokú alaktartásra. Alkalmas padlónak, szerszámnyélnek és használati bútornak is. Megfelelő impregnálás után helyben talpfákat is gyártanak belőle, de a híd- és útépítésben is felhasználják.