A guajakfa a Guaiacum officinale, a Guaiacum sanctum és a Guaiacum guatemalense növényfajokból nyert faanyag. A fakereskedelemben előforduló legsűrűbb, legkeményebb anyag. Lignum vitae, „élet fája” néven is ismert, mivel sokféle gyógyszer alapanyagát szolgáltatta
Dél-Amerika északi részén, Közép-Amerikában, a Karib-térségben, Mexikóban fordul elő.
Lassan növő, közepes nagyságú örökzöld fa, ritkán magasabb 10 méternél, rönkjének átmérője 50 cm körüli.
Szíjácsa keskeny, sárgás, nem használják. Gesztje élesen elkülönül, sötétbarna, a levegőn sötét szürkés-zöldes árnyalatot kap. Sárga erei lehetnek. A növekedési zónák hol felismerhetőek, hol nem. Balzsamos illata van, a felülete viaszos fényű.A fa szövete szórt likacsú, a pórusok aprók, a szíjácson zöld pontocskákként látszanak.
Nagyon tartós, kopásálló, gomba- és rovarálló.
Keménysége, ridegsége, szabálytalan rostszerkezete miatt nehéz megmunkálni. A fa viasztartalma bizonyos fokig megkönnyíti a forgácsoló megmunkálást, de a ragasztást problematikussá teszi. Jól esztergálható. Nehezen hajlítható.Nehezen ragasztható.Jól polírozható.
A magas viasztartalmú fát önkenő tulajdonsága alkalmassá teszi hajótengelyek, tengeralattjáró-tengelyek csapágyazására, fogaskerekek, gyalutalpak készítésére. Esztergályosmunkák, tekegolyók, kalapácsok anyaga. Gyantáját a gyógyszer- és szeszipar hasznosítja: likőrök ízesítésére, régebben szifilisz kezelésére használták, gyenge vizelet- és izzadsághajtó hatása van. A guajakgyanta illatszerek gyakori összetevője.