A fekete dió (Juglans nigra) a diófafélék (Juglandaceae) családjának dió (Juglans) nemzetségébe tartozó növényfaj.
A fekete dió az Egyesült Államok keleti partvidékén őshonos faj, de a 17. századtól Európában és így hazánkban is elterjedt.
A fekete dió gyorsnövésű könnyűfa, mely érzékeny a tavaszi fagyokra. A közepesen nagy, nagy fa magassága csak ritkán haladja meg a 30 m-t, átmérője 60–90 cm, szabadon állva 150 cm felett is lehet. A törzs egyenes és karcsú, erdei állományban a koronáig, min. 8–15 m-ig ágmentes.
Először szürke, majd később barnától feketéig terjedő színű, apró pikkelyű, barázdált kéreg borítja, a kor előrehaladtával a barázdák mélyebbé válnak.A fakó, fehéres barna szijács átlagosan mintegy 10–20 évgyűrűs, erdei fáknál mintegy 2,5 cm vastag. A jól elkülönülő geszt színe középbarnától csokoládébarna színűig változik, részben sötét sávozású. A világosabb szijács színe ezzel szemben vagy bíborbarna vagy palakék árnyalatú, és selymesen fénylő.
Tartós fanyag.
Minden kézi és gépi munkafolyamat jól kivitelezhető,kiválóan marható.A szegelt, csavarozott és enyvezett kötésűek jól készíthetőek és jól tartanak.
Fáját szép színe és rajzolata miatt nagyra becsülik. Többnyire furnérozásra használják.Gőzöléssel jólhajlítható.Repülőgép légcsavar,puskatus, zongora,gitár, parkettát, használati és dísztárgyak készülnek belőle.Jól esztergálható.