Ragasztás-ragasztó anyagok

A fa ragasztása,ragasztó anyagok:

A ragasztásról általában: Legfontosabb a ragasztandó felületek előkészítése. Csak hézagmentesen záródó, gyalult felületeket ragasszunk. Ne feledkezzünk meg a teríték összeforgatásáról ( balos, jobbos fa) majd összejelöléséről. Régen használtak fogasgyalut a ragasztási felületek növelésére, de a modern ragasztóanyagok használata mellett ez nem szükséges, sőt ( a legújabb kutatások szerint) káros. Hideg fát ne ragasszunk, az ideális a 20 C –os hőmérséklet ( a ragasztó számára is). Egyes ragasztókat edzővel kell keverni ragasztás előtt, vagy más módon előkészíteni. A fazékidő az elkészített, beedzett ragasztó felhasználhatósági ideje ( hűvösebb helyen való tárolással kissé növelhető).

Ragasztó felhordás: a sűrűbb anyagokat spatulyával, a hígabbakat ecsettel, hengerrel vihetjük fel a felületre. A felhordást mindig a sarkokon, széleken kezdjük, nehogy kimaradjon a felület egy része. Legtöbbször mindkét ragasztandó felületet megkenjük. Ügyeljünk az anyagon feltüntetett nyílt időre, mely azt jelenti mennyi időn belül kell megtörténnie az alkatrészek összerakásának a felhordás után. A ragasztóra megadott zárt idő jellemzi, mennyi időn belül kell megtörténnie a szorításnak az összerakás után. Az összeillesztés után összeszorítjuk v. préseljük az anyagokat. Ha pillantszorítót használunk, gondoskodjunk a teríték szétcsúszásának megakadályozásáról. Táblásításnál pl. alul-felül egy-egy lécet rögzítünk a terítékre szorítókkal. A léceket érdemes cellux vagy „havannabarna” ragasztószalaggal beburkolni, hogy ne kössön bele a ragasztóba. Fontos a megfelelő szorítóerő elérése, ezért ne spóroljunk a szorítókkal. Deszka táblásítása esetén kb 40 cm-enként, 40-50 mm-es anyag tömbösítése esetén 25-30 cm-enként tegyünk szorítót. Ne feledjük, mindig a teríték közepére tegyük fel az elő szorítókat, majd jobbra-balra haladunk a végek felé. Ha előbb a két végét fogatnánk meg, a közepét már nem tudnánk összehúzatni. Ha jól dolgoztunk, a fuga teljes hosszon záródik és egy kis ragasztó mindenhol kinyomódik a fugából. Ezt ( ahol hozzáférünk a szorítóktól) vizes ronggyal frissen letörölhetjük.

Ügyeljünk az előírt présidő betartására ( ragasztótól függ, a hőmérséklet emelésével ált. csökkenthető). A kötési vagy a kikeményedési idő ennél több, 1-10 nap között változik időtartama. Ez azt az időt jelenti, amikor a ragasztás eléri végső szilárdságát.

Korpusz bútorok ( pl szekrények) összeállításánál, szerelésénél csőrös edénnyel nyomjuk a ragasztót a ködökcsap v. a lamelló résébe. ( Ilyen edényt kaphatunk ragasztóval együtt 0,5-1 kg-os kiszerelésben. Válasszuk a hegyesebb csőrű változatokat.) Az összeállítás után a kinyomódott ragasztó eltávolításához használhatunk itt is vizes rongyot, szivacsot, vagy megvárjuk míg a ragasztó félig-meddig megköt és akkor távolítjuk el vésővel, spatulyával.

Ragasztók fajtái:

Kazeinenyv: Természetes alapanyagokból házilag is könnyen elkészíthető ragasztóanyag. Alapanyaga a tejben, túróban lévő tejfehérje, a kazein. Sovány túrót mésztejben v. nátronlúgban oldunk, a végeredmény egy mézszerű oldat lesz. Szűréssel a fel nem oldódott túrót leválasztjuk, és már kész is a ragasztónk. A bekevert anyagot nem tárolhatjuk hosszabb ideig, mert megromlik a tejfehérje miatt. A kazeinenyvet készíthetjük a kereskedelemben kapható por alakú enyv és víz keverésével is. Tölgyekhez nem javasolt, alkalikus hatása miatt. A kész ragasztás vízálló és hőre érzéketlen lesz. Fazékidő 5-10 óra ( hőmérséklettől függően), préselési idő 4-6 óra, a teljes ragasztási szilárdság elérése min. 1 hét. Régen általánosan használt ragasztó volt, különösen a népi bútorok készítőinél. A festett bútorok alapozásához is gyakran használták akár magában beeresztőként, akár földfestékekhez keverve kötőanyagként. Sok más hagyományos festék kötőanyaga. Használatával ( földfestékekkel v. fémsókkal színezve) természetes színű (bútor) festékeket kapunk, melyek ráadásul vízállók is.

Népiesen:" Egy öreg szombathelyi oltárépítőtől tanultam a túróenyv készítést. Ennek az volt a titka, hogy sovány túrót kellett oltatlan mészporral elkeverni, ekkor a túró természetes nedvessége oltotta meg a meszet és egyben feltárta a kazeint. Amikor az anyag üvegszerű és nyúlós lett, akkor történt a ragasztás... A megkötés után, inkább tört el a fa, mintsem a ragasztás engedett volna."

PVAC alapú diszperziós ragasztók: Napjaink legelterjedtebben használt faipari ragasztói. Kötőanyaguk általában polvinil-acetát, melyet vízben diszpergálnak különféle adalékok és töltőanyagok hozzáadása mellett. A sokféle fajta PVAC ragasztó különböző tulajdonságait a különböző adalékanyagoknak köszönheti. Létezik általános szerkezeti ( D2-es vízállóságú), vízálló (D3-as vízállóságú), víz és főzésálló (D4-es vízállóságú) és expreszz (gyorskötésű) változata is. Ablakokhoz, kültéri szerkezetekhez, rétegragasztott tartókhoz a D4-es, táblásításhoz, bútorokhoz, kisebb igénybevételű ragasztásokhoz D3-as, bútorokhoz, köldökcsapokhoz D2-es ragasztó a megfelelő. Ügyeljünk a ragasztó tárolási hőmérsékletére, mert (vizes diszperzió lévén) ha megfagy, elveszti ragasztási tulajdonságait „megtúrósodik”. A raktárban tehát min. 5 C-legyen. Egyes D4-es ragasztók vízállóságukat 5-10% edző hozzáadása után érik el.

A ragasztáshoz min.20 C az ideális, de pl táblásításnál ennél magasabb hőfokot is használnak. A PVAC ragasztókat nem szokás 40-50 C fölött használni, mert magasabb hőmérsékleten már lágyul a megkötött ragasztóanyag.Felhordása történhet ecsettel, hengerrel, spatulyával, köldökcsapok esetén csőrös adagoló edénnyel. Lehetőleg vékonyan hordjuk fel, de jusson mindenhova. Az eszközöket (amíg nem kötött bele a ragasztó) langyos vízzel el tudjuk mosni. Nyílt idő: 3-10 perc. Préselési idő: 15-180 perc, a ragasztó fajtájától, hőmérséklettől, munkadarabtól függően.

Melegenyv v. glutinenyv: Apáink, nagyapáink hagyományos„enyve”. Kizárólag természetes anyagokból készül, csontok és bőr hosszas főzésével nyerik ( csontenyv, bőrenyv), hasonló módszerrel mint a kocsonyát. A kályhán fővő enyv szaga régen minden asztalosműhelyt átjárt, de körülményes használata miatt ma már nem használják széleskörűen. Antik bútorok felújításánál, „felszücsösödött” régi furnérborítások javításánál még van helye. Hagyományos módszerű kasírozott furnérborítások készítésénél, furnérozókalapáccsal ( reibolókalapáccsal) felvitt furnéroknál, intarziáknál célszerű használni. A kereskedelemben gyöngy- szerű granulátum, esetleg pehely formában kapható. Először vízben kell áztatni (duzzasztani) az alapanyagot, majd főzni alacsony hőfokon (60-75C). Könnyen leég, ezért dupla falú edényben, vízfürdőbe állítva szokás főzni. Jól beváltak a duplafalú „tejforraló” edények. Ha már régi az enyv, vagy hosszabb ideje van a tűzhelyen, kevés vizet még adhatunk hozzá időnként, bár a viszkozitást a hőmérséklet emelésével kissé csökkenteni tudjuk. Forrón kenjük fel az enyvet a ragasztandó felületekre (65-70C) , melyek szintén ne legyenek hidegek. A szorítás erős legyen, a teljes kötéshez 24 óra szükséges. A ragasztás nem vízálló és a magas hőt sem bírja.

Kontaktragasztók: Általában kaucsuk v. műkaucsuk (neoprén vagy polikloropén) oldószeres oldata. Felhordása történhet a sűrűbb változatok esetén spatulyával v. ecsettel, a hígabb változatok esetén szórópisztollyal. Felhordás után 5-10 perc száradás után préseljük össze a munkadarabokat. A felületeknek tapintásra szinte porszáraznak kell lenniük! Használják a munkalapok élzárásához használatos decopon felragasztásához. Ügyeljünk rá, hogy nedvszívó ( pl munkalap vágott vége) felületek esetén kétszeri ragasztózás is szükséges lehet. Parafa burkolatokat rögzíthetünk vele, a kárpitosiparban pedig PUR habok ragasztásához használják. A PVC padlók ragasztására is a legjobb anyag. A ragasztás szilárdságát ( az előírt technológia betartása esetén) nem a préselés ideje, hanem a nyomóerő nagysága befolyásolja. Tehát elegendő a rövid idejű, de nagy nyomású préselés. A ragasztás vízálló, de nem hőálló.

Műgyanta

Az egyszerű epoxy, mely két átlátszó komponens keveréke, széles körben használt, extra erős ragasztó, melyet a háztartásban is be tudunk vetni, ha nagyon erős rögzítésre van szükségünk. Hátránya, hogy keményedés után a felülete nem túl ellenálló. Ezért fejlesztették ki a poliuretán és poliészter műgyantákat is, melyekkel bár nehezebb dolgozni, jobb a kész anyag ellenálló képessége.

Víztiszta epoxyval készülnek művészi kivitelü asztalok,megtartva és kiemelve a fa esetleges hibáit,hozzáadva növényi részeket ,kavicsokat ezáltal egyedi tárgyakká formálodnak.

Kiválóan használható ékszerek, dekor bevonatok, festmények ,konyhapultok, kisebb öntvények szobrok és bevonatok ,ásvány utánzatok készítésére is