A fa alapvető részei: gyökér, törzs, korona.
Farész: A farész évgyűrűkből áll, ezek pedig korai / tavaszi és késői / nyári pásztákból. Egy évgyűrű egy év alatt fejlődik ki és egy korai és egy késői pásztát foglal magába. Ezért az évgyűrűk száma megfelel a fa életkorának (A kaliforniai White Mountains-ban a rendkívül lassan növekvő Pinus aristata-k között találtak 4600 éveset is!) Az évgyűrű szélessége a termőhelytől, a klímától és a fafajtól is függ. Tavasszal bő üregű sejtek képződnek, ezek feladata a folyadék és tápanyagszállítás, míg nyáron szűkebb üregű, vastag falú sejtek alakulnak ki, amik főként a szilárdítást szolgálják. A trópusi fáknak nincsenek évgyűrűi, csak növekedési zónáik, mert az egyenletes klíma miatt a növekedésükben nincs megszakítás.
Geszt - szíjács: A geszt a fatest belső részéből alakul ki. A fatest e területe nem életképes, a víz és táplálékszállításból kikapcsolódott része, a fa szilárdítását szolgálja. A geszt szárazabb és szilárdabb, a benne lévő sejteket tömítő anyagok töltik ki. A szíjács a fa élő része, itt történik a víz és tápanyagszállítás. Azokat a fafajokat, ahol a geszt elszíneződik - sötétebb lesz - színes gesztű fáknak nevezzük.
Kambium: Ez a vékony osztódó szövethenger a legkülső évgyűrű és a háncs között helyezkedik el. Befelé fatestet, kifelé háncsot és kérget hoz létre. Itt történik a fa növekedése.
Kéreg: A fa legkülső rétege. Ugyanannyi sejtsorból áll, mint a fatest befelé. Szerepe a fa védelme.
A fa makroszkopikus felépítése a különböző irányú metszeteken a legtöbb esetben szabad szemmel is megfigyelhető. A törzs tengelyére merőleges metszetet bütüs metszetnek, a tengellyel párhuzamos, és a tengelyt is magába foglaló metszetet sugármetszetnek, a tengellyel párhuzamos, de a tengelyt nem tartalmazó sík metszetét húrmetszetnek nevezzük.
A fenyőfélék a lombos fáknál sokmillió évvel korábban jelentek meg a Földön. Általában magasra nőnek, szövetük egyenletes, a lombos fáknál egyszerűbb felépítésűek. A fatest szövete viszonylag homogén, ezért könnyen megmunkálhatóak. Az évgyűrűhatárok a fenyőknél általában felismerhetőek.
A lombos fák szövetének felépítése sokkal változatosabb és bonyolultabb. A lombos fák jellemzően kevésbé magas növésűek, mint a fenyők. Törzsüket sok ág és ággöcs tarkítja, a fatestet a gyantajáratok hiánya jellemzi. Általában nagyobb testsűrűségűek és nagyobb szilárdságúak, mint a fenyők (keményfák: tölgy, bükk, akác, kőris stb.), de vannak kisebb testsűrűségű és szilárdságú fafajok is (lágy lombos fák: nyár, fűz, éger stb.).